Nyitóoldal Hírek Új könyv: Toxikus technokultúrák és digitális politika Érzelmek, mémek, adatpolitika és figyelem az interneten Megjelent Böcskei Balázs és Német Szilvi " Toxikus technokultúrák és digitális politika Érzelmek, mémek, adatpolitika és figyelem az interneten " című kötete a Napvilág kiadó gondozásában. Napjainkban egyszerre folyik harc a politika formája és tartalmának meghatározásáért és a figyelem megragadásáért. Mindez nem új a politikai közösségek történetében, de a küzdelem hevessége igen. A politika, a nyilvánosság és a médiafogyasztás digitális fordulatának következtében oly mértékig diverzifikálódott a politika jelentése és a politikai témák priorizálása az egyének szintjén, hogy nem elégséges úszni az adatok tengerében: szigeteket is kell rajta létesíteni. Csomópontokat, adatokat és tudásokat, állomásokat – politikai értelemben álláspontokat –, amelyek köré embereket (választókat, állampolgárokat, fogyasztókat) csoportosítani lehet. Hogy a politikának lehetséges szigeteket építenie, mindezt a könyv számos Big Data-alapú gyakorlat és kampány bemutatásával szemlélteti, ahogyan azt is, hogyan képes a politikai kampánytervezés átvenni olyan digitális tartalomfejlesztői (képi) gyakorlatokat, amelyek korábban egy szűk online szubkultúra vagy törzs sajátosságai voltak.
Rögtön itt érdemes megjegyezni, az utóbbi szál végül is elég halvány marad, túlnyomórészt a sztenderdnek nevezhető bűnökről és bűnözői típusokról, valamint ezek üldözéséről esik szó. A bűnüldözés működésének elemeit bemutató első rész után a korszak néhány jellegzetes ügye és a hagyományos bűnözés műfajai, környezetük kerül a szerzők érdeklődésének középpontjába.
Megismerjük a bűnelkövetők tippadó–betörő–orgazda hármasának feladatait, és azt az érdekességet, hogy az ötvenes–hatvanas évek bűnözőinek szinte nem is a bűnelkövetés, hanem a kockázatmentes pénzköltés volt a nagyobb művészet. Azokban az időkben még egy értékesebb öngyújtó vagy óra is feltűnő lehetett munkahelyen, kocsmában, társaságban, s egyből gyanút kelthetett. Megtudjuk, mi az összefüggés a strici, a kitartott, a kerítő, a prosti, a konzumnő és a szobáztató között, milyen bonyolult logisztikai rendszerben működött együtt ez a csapat. Hogyan jöttek a képbe a taxisok, és mit jelentett a porcelánfuvar kifejezés (az autóban történt meg a "szolgáltatás"). Elolvashatjuk, miért költözött az EMKE környékéről épp a Rákóczi térre ez az a sajátos, bűnt vonzó "iparág", és kikből állt a vendégkör. Szó esik számos rejtélyes bűnügyről, mely a szocializmusban "kiverte a biztosítékot". Ilyen volt például a Hungária körúti bankfiók 1977-es, kettős gyilkossággal végződött kirablása (a tettes kiléte máig ismeretlen, a cselekmény pedig húsz év elteltével elévült), vagy az 1983-as képrablás a Szépművészeti Múzeumban (a magyar és az olasz elkövetők meglettek, a megrendelő kiléte homályban maradt).